Hogyan cseszi szét az ember a környezetét


A "Paraszt Projekt" kapcsán gondolkodtam el arról, hogy az emberi nemtörődömség, lustaság vagy éppen ostobaság milyen gyorsan képes elcseszni a teljes környezetünket. Lépésről-lépésre tüntetnek el mindent, ami egy helyet (utcát, várost, országot) élhetővé varázsol abban az értelemben, hogy esztétikailag és/vagy rekreációs tevékenységek céljára alkalmassá, emberivé teszi.

Ilyen "minden" például (és ismét a "Paraszt Projektre" tudok hivatkozni) a zöldfelület. Miskolcon maradva érdekes példákat lehet találni. Mutatok néhányat.

A rohanó emberiség

Lépcső a Miskolc Pláza oldalában

Ez a lépcső egy érdekes történet. Az emberek a buszmegálló-Pláza vonalon haladva (mindkét irányban) lusták voltak tíz méterrel többet gyalogolni és rendszeresen átgázoltak a mintegy két méter széles zöld sávon. A Pláza ezt felismerve "shortcutot" csinált a rohanó emberiségnek: lépcsőt épített a zöldségen keresztül. Ami érdekes benne, az a fenti fotón jól látszik: a rohanó emberiség képtelen kezelni a lépcső és a járda közötti kb. derékszöget és még tovább rövidíti az utat. Így a lépcső két oldalán lévő gyepnek és futónövényeknek mára nyoma sincs.

A neten számos, viccesnek szánt, de valójában cseppet sem vicces, "Design VS User Experience" témájú kép mutatja, hogy a probléma nem Miskolc sajátja. Hanem úgy általában az "emberiségé". Hogy járdáról, lépcsőről, vagy korlátról beszélünk, az voltaképpen mindegy – mindnek van funkciója: hogy azon, vagy éppen ott és úgy közlekedj.

Ehhez képest az ember, ha képes két métert, vagy akár egyet is nyerni azzal, hogy átvág gyepen-mezőn – azt fogja tenni. Még akkor is, ha ezzel környezetét ocsmánnyá és sivárrá teszi. Elvégre nem az ő gyepe = nem az ő gondja.

A belvárosi parkolók

A második történet Miskolc parkolómániáját szemlélteti.

Azok kedvéért, akik nem ismerik Miskolcot, két adalék.

  1. Az első, hogy Miskolc belvárosa – részben elhibázott várostervezésből, részben pedig geológiai adottságokból adódóan – halmozottan hátrányos:
    1. egyfelől két főútvonal (a 3-as, illetve a 26-os út) találkozik egymással gyakorlatilag a belvárosban, nagy forgalmú csomópontot képezve;
    2. másfelől pedig a belvárosban olyan, átlagon felüli forgalmat vonzó létesítmények találhatók, mint helyi és helyközi buszpályaudvar, két bevásárlóközpont és két benzinkút.
  2. A második – látszólag nem kapcsolódó – tény, hogy Miskolc nemrégiben majd' százmilliárd forintot költött a városi villamospálya-hálózat cseréjére és meghosszabbítására, valamint korszerű, alacsonypadlós CNG-buszok beszerzésére – valamint a városi kerékpáros infrastruktúra (ki)fejlesztésére.

Az első és a második pont egyébként szorosan összefügg. A villamosprojekt egyik kommunikált célja éppen az volt (lett volna), hogy csökkentse a belváros személygépjármű-terhelését és ezzel a belső területek környezeti szennyezését. A CNG-buszok szintén a környzeti ártalmakat lennének hivatottak csökkenteni. Vagyis hiába generálnak az itt lévő létesítmények nagy forgalmat, ezt a forgalmat igyekezzünk átterelni a közösségi és kerékpáros közlekedésre.

Ehhez képest a város, úgy tűnik, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy ezen fejlesztések jótékony hatásait semlegesítse.

Parkoló a miskolci Hősök terén – közvetlenül a mélygarázs mellett

A miskolci Hősök tere a város belvárosának legközepebb közepétől (Villanyrendőr) egy saroknyira található. A nagyrészt letérkövezett terület alatt mélygarázs található, a tér és a Zsinagóga közötti terület pedig sokáig elhanyagolt, zúzottköves senkiföldje volt. Ennek azonban vége szakadt, amikor a város – nem, nem parkosította a területet, hanem leaszfaltozta és jelenleg parkolóként hasznosítja engedélyt adott annak leaszfaltozására és parkolóként történő hasznosítására.

Hat különálló, de egybefüggőnek tűnő parkoló a miskolci Búza téren – közvetlenül a Pláza parkolóháza mellett

Hasonló helyzet állt elő a Búza téren (szintén belvárosi helyszín): hiába található a közelben a Miskolc Pláza és a Szinvapark parkolóháza, valamint a Centrum Áruház parkolója, a város a parkosítás helyett a Centrum mögötti, zúzottköves terület teljes leaszfaltozása mellett döntött leaszfaltozását engedélyezte – amit azután parkolóként hasznosítanak.

Zöldterületek és parkolók (pirossal karikázva) Miskolc belvárosában

A fenti képen jól látszik, hogy bár minden irányból modern villamosok és autóbuszok hordanak be a belvárosba, Miskolc nyakra-főre építi és engedélyezi a parkolókat. A piros karikák mellett természetesen lakóövezeti parkolók is vannak: társasházak előtt és mögött, belső udvarokban, utcákban. Ehhez képes érdemes megnézni a zöldterületek számát és méretét.

Külön posztot érdemelne például a Miskolci Nemzeti Színház mellett/mögött található Dr Antall József park, ahol gyönyörű városi sétányos-ligetes területet alakítottak ki díszkövezett utcák által határoltan – majd ezekből a díszköves utcákból parkolókat alakítottak ki:

Dr Antall József park a Google Street View-n 2014 júniusában

Így állt elő az a helyzet, hogy Miskolc (szerintem) egyik leghangulatosabb gyöngyszemét gyalogosan díszköves utcákon, de autókkal hadakozva lehet megközelíteni. Ráadásul ez a gyöngyszem mintegy száz méterre található a fentebb említett Hősök terétől, ahol mélygarázs és aszfaltozott parkoló áll az úri közönség rendelkezésére.

És a sor folytatható – egyszer majd talán folytatom is. De egyelőre legyen elég ennyi (s)írnivaló Miskolcról.

A pontosításokat köszönöm BZ-nek .

vissza